A Költészet Napja alkalmából: Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok (részlet) Mert végül semmisem marad,csak az angyalok sa lovak.Csak tovább lent az udvaron,az angyalok meg a szobámban;csellengnek néha szinte százan –egy lény mit is tesz önmagában?Feldobrokol, s ismét megáll,vagy szárnyát csattogtatja olykor,mint egy szellőzködő madár.Csak jó és nincs semmi más,csak látvány és csak látomás,csak láb, csak szárny – az út, az ég,bennük lakik a messzeség –oly távol vannak, oly közel.Talán ők már nem hagynak el. Fotó: Venczel Zsolt fotóművész - A Galaxis lovai