Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad

Közzétéve: 2020. június 09

A lipicai fajta évszázadok óta velünk harcol a történelem viharaiban, és egyszer sem hagyott cserben minket. Az egyik legnemesebb fajta, mely intelligenciájával, kitartásával, szervezeti szilárdságával és mindenekelőtt teljesítményével kitűnik társai közül. A fajta, melyet több mint négyszáz esztendeje tudatosan tenyésztenek, mégis, történelmi fajtaként a 21. században is számolni kell vele napjaink lovassport megmérettetésein.

A lipicai hazánk és a világ egyik legrégebbi kultúrló fajtája, mely tenyésztése töb, mint négyszáz esztendőre nyúlik vissza.

Az Úr 1580. évében a köves lipicai karsztmezőn kívántak a császári szakemberek egy tökéletes tűrőképességű, pompát és előkelőséget reprezentáló lovat előállítani az udvartartási és katonai célokra egyaránt.

Alapító törzsménei: Pluto, Conversano, Favory, Maestoso, Neapolitano, az arab lovak befolyásának engedő Siglavy, az erdélyi gróf, Bethlen Pál ménesében született Incitato, és a szintén magyar vonatkozású Tulipán.

Kevesen tudják, hogy a kitenyésztéséhez alkalmazott, nápolyi fajtájú egyedek már a névadó Lipicára megálmodott ménes alapítás előtt, az 1540-es években a Magyaróvári uradalomhoz tartozó Máriakálnokon, majd Féltoronyban állottak. Az egyes országok némi küllemi varianciával rendelkeznek, de tekintve, több mint kétszáz éve történt átütő arab cseppvérkeresztezés, konszolidált fajtaként emlegetjük. Színe többnyire szürke, illetve fekete és pej. Akciós mozgásuknak köszönhetően a bécsi spanyol lovasiskola előadásainak évszázadok óta főszereplője. A nem is oly régmúltban mozgásukat a tenyésztés hazánkban térölelővé alakította, megalapozva a magyar fogathajtó sikereket.

A magyar fogathajtás történetének legsikeresebb világhírű hajtói, Abonyi Imre, Kádár László, Bárdos György és nem utolsó sorban a Lázár testvérek is lipicai lovakkal érték el világraszóló sikereiket, és immár több mint száz érmet tudhat a legmagyarabb lovas szakág maga mögött.

Mára több, mint 7 országban található nemzeti ménese a fajtának. Hazánk mellett Ausztriában, Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban, Szerbiában, Romániában és Olaszországban.

Méneseink között évtizedek óta testvéri kapcsolat működik, melynek legnemesebb célja a genetikai variabilitás és ezzel a fajta értékeinek megőrzése. A Monarchia aranykorára emlékezve ezen együttműködés és cél felülkerekedik minden érdeken: előtérbe helyezve szeretett fajtánkat: a lipicait. A minden évben megrendezett lipicai nemzetközi lovasgála e testvériséget is hivatott tükrözni és szimbolizálni.

Mikó Tamás ménesmesterünk, Rácz Zsófia és Marschall István nemzetközi szinten versenyez az olimpiai díjlovas szakágban lovainkkal. István és Conversano XXVIII-2 Konyak történelmet írtak a Pilisjászfalun megrendezett fiatal lovas Európa-bajnokságon, miután először szerepelhetett szilvásváradi lipicai ló olimpiai szakág kontinensviadalán. Csapatban sikerült megelőzni Franciaország, Spanyolország és Csehország legjobb lovasait is. Szívből köszönjük a felkészítést Dallos Beának és Dallos Gyulának, akik a párossal ezúton is maradandót alkottak a magyar lipicai lótenyésztés számára.

Ifj. Galbács Ferenc és Váczi István, Dani Marcell Balázs és Penzer László több mint húsz esztendő után indul szinte kizárólag Szilvásváradon tenyésztett lipicai lovakból álló fogatokkal világversenyeken.

Galbács Ferenc a 2021-es budapesti Európa-bajnokság után szintén évtizedek után, közönségkedvencként képviselte a lipicai lovakat a világ legnevesebb versenyén Aachen-ban, majd a Római világbajnokságon. Hasonló utat járt be Váczi István is, aki a mélykúti országos fogathajtó bajnokság legjobb négyesfogat hajtójaként térhetett haza. Mindketten képviselték hazánkat és Szilvásváradot az exloo-i négyesfogathajtó Európa-bajnokságon Hollandiában.

Ménesgazdaságunk lovastorna csapatával Kovács Ilona vezetésével ismét számolni kell a legmagasabb szinten is.

Emellett büszkén jelenthetjük ki, hogy a lipicai lovasközpont visszavezette Szilvásváradot a világ lovassportjának térképére. Csupán a tavalyi és az elmúlt éveket számítva több mint 4000 ló, több mint 30 országból érkezett a Szalajka-völgy bejáratához, az Egyesült Államoktól, Írországon át egészen Ausztráliáig. A Szilvásvárad Masters versenysorozat a fogathajtás mellett a díjlovagló és díjugrató szakágakat is felkarolta, épp úgy, mint a Nemzeti Vágta döntőjét.

2022 december elsején régi álmunk vált valóra. Történelmi pillanatokat élhettünk át az UNESCO marokkói konferenciáján. A lipicai lótenyésztés hagyománya szellemi kulturális örökségelemként felkerült az UNESCO listájára, melyet e során hirdettek ki Rabatban. Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai közül a lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc országgal (Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Románia, Olaszország) közösen terjeszthettük az UNESCO elé. Egy bizonyos lófajtát és annak tenyésztési hagyományait felkaroló előterjesztés az UNESCO történetében első alkalommal került a listára. Ezutón is köszönetünket fejezzük ki az ügy hazai segítőinek, mindenekelőtt Csonka-Takács Eszternek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatójának és Hansághy Péter lovas barátunknak, és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete tagságának, hogy Dallos Andor igazgató úr évekkel ezelőtt megkezdett munkáját befejezhettük.

Lipicai lovaink a háborús borzalmak után 1952-ben találtak végleg menedékre a Bükk-fennsíkon elhelyezkedő Csipkéskúton. Ezt követően 1953 januárjában írták alá hivatalosan az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad alapító okiratát. Számos szakembernek és lószerető hazafinak köszönhetjük, hogy a fajta magyarországi története során a leghosszabb ideje élhetnek békében lovaink és 2023-ban jubileumi 70 esztendőt ünnepelhetünk csipkéskúti ünnepségsorozatunk után egy esztendővel.

A második világháború előtt mind Bábolnán, mind Fogarason, valamint első hazai otthonában, Mezőhegyesen is a lipicai lovak bélyegzését a Szent Koronánk szimbolizálta, akárcsak a legtöbb tradicionális fajtánk esetében. Az ismert történelmi okok miatt a háborút követően a kor döntéshozói a koronát eltávolították és szarvasagancs lépett a helyébe, a B betűvel Bábolna után a bükki ménest jelezve. Úgy gondoljuk, hogy az eltelt évtizedek távlatából a fajta megérdemli, hogy visszakapja e nemzetünket meghatározó szimbólumot, ezzel is tisztelegve a lovainkért áldozatokat hozó szakemberek több évszázados munkája előtt. Figyelembe véve a mögöttünk lévő generációk megszokott szimbolikáját is, Ménesgazdaságunk bélyegzése és ezzel címere 2023-tól megváltozik, így igazán történelmi évnek tekinthetjük 2023-at is.

Ahogy az már két éve bejelentésre került, 1984 után, kereken negyven esztendővel községünk ismét négyesfogathajtó világbajnokságot rendezhet 2024-ben, tisztelegve a legeredményesebb magyar lovassport szakág eredményei előtt, melyre az előkészületek ezekben a percekben is zajlanak.

Ünnepeljünk együtt az év minden napján, és mondjunk köszönetet elődeinknek, jelenlegi dolgozóinknak és ami a legfontosabb, lipicai lovainknak!

Cseri Dávid, igazgató
Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad