Marócpuszta
Méneslátogatás - Marócpuszta (Kőröshegy, a Balaton déli partján)
| Kategória | Árak | fő |
| Kedvezményes (diák, nyugdíjas) | 850 |
Ft/fő |
| Felnőtt | 1.500 | Ft/fő |
(Előzetes bejelentkezés szükséges - legalább egy nappal az érkezés előtt - az alábbi elérhetőségek egyikén: +36 30 436-2367, vagy )
Története
A gidrán, a Mezőhegyesen eredetileg katonai hátaslónak kitenyésztett sárga színű, kiváló őshonos lófajta, története során többször a kihalás szélére került.
Az állomány az első nagy megrázkódtatást 1920. március 20.-án szenvedte el, amikor a Mezőhegyest megszálló román királyi csapatok kivonulásuk során az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg.
Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-es létszámúra fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből.
Alig kezdődött meg az állomány újabb regenerálása, amikor 1957-ben politikai döntés alapján a teljes gidrán populációt Mezőhegyesről a Dalmandi Állami Gazdaságba helyezték át. A hatvanas-hetvenes évek lótenyésztés-irányitási koncepciója a hagyományos fajták állományának erőteljes visszaszoritása és ezen fajták törzskancáinak nyugati fajtákkal végzett átkeresztezése volt. Ez oly mértékben "sikerült", hogy 1973-ra a teljes gidrán állomány mindössze 3 fajtatiszta ménből és 16 törzskancából állott.
1974-ben minisztertanácsi rendelet született az őshonos állatfajták védelméről, melynek következtében a lófajták közül elsőként a gidrán került védett státuszba.
1975-ben a törzsállomány bővítése érdekében az Országos Állattenyésztési Felügyelőség az Állattenyésztési Kutatóintézet, személy szerint Dr. Ócsag Imre professzor közreműködésével népies állományból 21 gidrán származású kancát és Bulgáriából 2 mént vásárolt, és Baranya megyében a Mindszentgodisa község mellett lévő Borodpusztán új törzstenyészetet alapitott. A két import mén közül Walter az első fedezése közben elhullott, a másik, Gomul Gidran IV néven máig sikeres törzset alapított.A borodpusztai tenyészet állománya 1976-ban a Balaton melletti Szántódpusztára került.
Szántódpuszta egykor a Tihanyi Apátság birtoka, majd Pálóczi Horváth Ádám költő, nyelvművelő (Kazinczi Ferenc, Vörösmarty Mihály barátja) gazdasága volt. Az eredeti formájában fennmaradt egykori uradalmi major, mint védett műemlékegyüttes 1974-ben került a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának (a későbbi Siótour) kezelésébe. A hivatal akkori vezetője Dr. Fodor János úgy gondolta, hogy a műemléki felújítás után ne egy statikus múzeumként, hanem élő formában üzemeltessék Szántódpusztát, ezért Dr. Németh Lajossal az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség (OTÁF) főigazgatójával (egykori válogatott díjugrató versenyzővel) történő megegyezés után a borodpusztai állományt Szántódpusztára helyezték át. A ménes vezetésével a hazai és nemzetközi szinten kiváló, elismert szakembert, Dr. Antunovits Dánielt bízták meg. Időközben 1988-ban ugyancsak idekerült a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát megszüntetett sütvényi ménesének kancaállománya is, így a két tenyészet állománya egységes kezelés alá került, és szépen fejlődött.
Menetközben kiderült, hogy a ménes megnövekedett állománya „kinőtte“ a szántódpusztai majort, valamint, hogy az állandó idegenforgalom és a tenyésztői munka csak olyan állandó kompromisszumok árán párosítható össze, amely végül is mindkettő kárára válik. Ezért Antunovits Dániel kezdeményezte a Kőröshegy melletti egykori Széchenyi Zsigmond-féle birtok, Marócpuszta megvásárlását a ménes számára. Az egykori majorból ekkor már csak a valamikori kúria roskadozott, a többi épület helyén gaz borította romhalmaz siratta a hajdan volt szebb időket...
Az egykori major megvásárlása sikerrel járt, megindult az építkezés, először a ma is funkcionáló csikóistálló készült el, majd a központi „kastély“ épület rekonstrukciója, végül a két tenyész- és felállítóistálló, a vendégházak átadása után egy szép, de üzemeltetés szempontjából nem teljesen problémamentes lovas objektum került kialakításra. Az új lovas telep birtokba vételét Antunovits Dániel már nem érhette meg: az első épület elkészülte után súlyos betegség következtében 1990-ben elhunyt. Emlékét a hálás utókor 2010-ben Szántódpusztán márványtábla elhelyezésével tette maradandóvá.
Az épületek elkészültével párhuzamosan a lóállomállomány is fokozatosan Marócpusztára került át. Először az évjárati kancacsikók, majd a tenyészkancák, és végül a teljes állomány. Időközben változott a fenntartó is: az OTÁF után az új gazda a Pannon Agrártudományi Egyetem, majd 1996-ban az ebből önálló intézménnyé alakult Pannon Lovasakadémia lett. Antunovits Dániel halála után a ménes vezetője Barkócziné Dr. Dragon Judit állatorvos, majd 1996-tól Jónás Sándor agrármérnök lett.
Jónás Sándor idejében készült el a fedett lovarda, a lovaspálya, a kiegészítő létesítmények (jártatógép, takarmányszín, abraktároló tornyok, lómosó), és kezdődött meg az állomány sportirányú kipróbálása. Minden csikót éves kortól szadadonugró folyosóban próbáltak ki, a tehetségesek válogatott hazai és külföldi ugrólovasokhoz kerültek.
1990-ben, amikor sorra alakultak a fajtatenyésztő egyesületek, a gidrántenyésztők úgy döntöttek, hogy nem alakítanak külön tenyésztőszervezetet, hanem az előző évben alapított Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület keretében végzik a fajta fenntartását. 2004-ben a gidrán lófajtát a magyar országgyűlés védett nemzeti kincsnek nyilvánította. Részben ennek is köszönhetően a magántenyésztők bevonásával a kancalétszám elérte a háromszázat, ebből Marócpusztán a tenyésztésben lévő törzskancák száma 35-40 között alakult.
2006-tól a marócpusztai gidrán ménes üzemeltetője a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság, a ménesvezető Pataki Gergely lett. Ez idő alatt folytatódott a telep ekkorra már elhasználódott épületeinek fokozatos felújítása, a kipróbálás hazai lovasokkal a military sportágban, a fajtafenntartás, allomany növelése, és különféle szakmai rendezvények szervezése.
2015. májusában a ménes vezetését Volentics Bálint vette át. 2016-ban kormányzati döntés született, hogy a marócpusztai állományból azokat az egyedeket, amelyeknek a származása az eredeti mezőhegyesi kancacsaládokra vezethetők vissza, átadják a 2017. január 1.-vel megalakult Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt-nek, amely – mint az egykori mezőhegyesi Ménesbirtok hagyományinak folytatója gesztorálja a nóniusz mellett a gidrán fajta tenyésztését is.
A lovak elszállítása 2017. október 27-vel megtörtént, Marócpusztán az egykori borodpusztai kancák leszármazottai maradtak. A ménes jelenleg ezzel az állománnyal dolgozik Horváth Balázs ménesvezető irányításával.
