Bükk hegység

A bükk hazánk legszebb, legvadregényesebb, legmagasabbra emelkedő karsztos tönkhegysége, mely jelenlegi ismereteink szerint több, mint 300 millió éves múltra tekint vissza. A hegység páratlan szépségű természeti képződmények, kultúrtörténeti örökségek egész sorát tárja elénk. A természet szinte halmozza itt a szépséget. Az évszázados, hatalmas famatuzsálemek alkotta erdők zöldjével bevont hegyoldalak tetejét díszként ékesítik a Bükk-hegység geológiai nevezetességei a csupasz mészkő kibúvások, az úgynevezett kövek. A 800-900 m magasban fekvő Bükk-fennsík élővilága számos ritkaságszámba menő növény és állatfajjal bővelkedik.

Földrajz

Az Északi-középhegységnek a többi vulkánikus hegyeitől eltérő földtörténeti múlttal rendelkező tagja a Bükk hegység. Nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek, főként dolomit és mészkő építik fel. 800 méternél magasabb fennsíkját meredek sziklaszirtek, a Bél-kő, a Pes-kő, a Tar-kő, a Vörös-kő és a többi "Kövek" ölelik körül, melyekről csodálatos kilátás nyílik a hegység déli lábára. Utóbb felsorolt csúcsok nagy részén halad keresztül az országos kéktúra útvonala.

A Bükk-fennsík felszínét a legkülönbözőbb karsztformák: töbrök, víznyelők, zsombolyok teszik változatossá. A Bükk-hegységben több mint 850 barlangot ismerünk. Közöttük található az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai-zsomboly. Jelentősebb barlangjai: a kiépített lillafüredi Anna és Szent István-cseppkőbarlangok, a miskolctapolcai Tavasbarlang, valamint a szabadon látogatható Szeleta- és Balla-barlang. Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 m magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Növényvilág

A park mintegy 95 százalékát erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek, melyeket a magasabb régiókban gyertyános-tölgyesek, majd kb. 600 méter fölött a hegyvidéki bükkösök követnek. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek bükkfái 180-200 évesek. Területén több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, ma kerítéssel van körbe véve, így jelentős kerülővel és nem elhanyagolható kaptatón át lehet megkerülni.) A hegységben a bükkösök mellett előfordulnak fenyvesek is, melyek kivétel nélkül telepített erdők.

A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint a tűzliliom, a karcsú- és a moldvai sisakvirág, a sárga ibolya valamint az északi sárkányfű. A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács. Az orchideák közül legféltettebb a papucskosbor.

Állatvilág

A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben.

Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes.

Történelem

Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. Ennek bizonyítékaként a régészek több barlangban megtalálták a Neander-völgyi ősember eszközeit, csontmaradványait is. A vadászatot és a gyűjtögetést később a nagy mésztartalmú kőzetekre alapozott bányászat, a mészégetés, a hutákban a káliüveg-előállítás, az üvegmívesség, a massákban a fémmívesség, és az összefüggő erdőségeken alapuló fakitermelés, a szénégetés, valamint a kézműipar váltotta fel. A hegycsúcsokon avar sáncok, várak, leomlott falainak maradványai láthatók.